(Szorongtam, szóval szobatársam mondott egy promptot, hogy gyorsan írjak hozzá valamit és arra figyeljek. Ehhez mérten tessék ezt olvasni, komolyan venni, amit akartok. A prompt az Over The Garden Wall című sorozat második részének aestheticjét vette alapul, és ennek végül túl sok köze nem lett hozzá.) – Kardamom! – dörögte a hang, és a faluközepen felállított ón-üstbe szórta a fűszert. Alatta vígan, gúnyosan parázslott a tűz. – Kardamom – sóhajtotta áhítatosan mindenki más, körbe-körbe csoportusulva a rituálé körül. Mindenki ismerte már a receptet, számolatlan hosszú ideje már, hogy minden ősz második holdtöltéjén meghallgatták, ahogy a csak ezen a napon felbukkanó Mester végigvette azt. Csontzörgés és levélkrancsolás futott végig a tömegen, a selymes ősz-fuvallat mágiát sejtetett az éjszakában, és ezzel együtt a lélegzetvételek reménykedve megrekedtek. (Megrekedtek volna, ha valamennyien vesznek levegőt. Se a csontváz-családokra, se a tök-nemzedékekre nem volt ez jellemző....
A mindenség is.