Ugrás a fő tartalomra

Az írások

Képet Kapok-Sztorit Adok

(avagy képleírások magam-módra)



Pályázgatunk Összevissza

(avagy amikor rászánom magamra, hogy beküldjek dolgokat helyekre)



A Rupi Kaur-Hagyaték

(avagy a bizonyíték, hogy nem tudok verset írni. nem is lesz sok belőle)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

... akarsz, akarsz-e játszani halált?

  Rekviem az elmúlásért, rekviem az emlékekért, rekviem egy halott YouTube-csatornáért. az angol verzió itt elérhető [  muzsika-válogatás  ] ↻      ◁     ||     ▷       ↺ … akarsz, akarsz-e játszani halált? Tempus narrabo. ⴵ ⴵ Te ██████ Félek ⴵ ⴵ Éjfélig, hajnali háromig, reggel kilencig hét perc számol vissza. Mennyi, de mennyi homokszem. Egyszer volt, hol nem volt, ezek ketten meg kint fekszenek a sivatagban. (És máshol is vannak, máshogy, ugyanakkor, együtt . Ez még nem lényeges, és már nem is lesz igazán az.)  Kint fekszenek a sivatagban, ahol a csillagok a legragyogóbban mutatják mesterségesen húzott mintáikat meg a közöttük húzódó semmisséget, és ahol a csontok évszázadokig (csak néhány szívdübbenés, csak néhány óra-kattogás) rejtőzhetnek nyugalomban a mélyben.  Kint fekszenek a sivatagban, és ez pontosan olyan kényelmetlen, mint amilyennek hangzik.  – Meg klisés egy kicsit. Nem teljes...

Macskakő-kerengő

Fanninak Ha idetaláltál, hali. Ez lenne a " Valami keratív " része az ajándékodnak, ami technikailag hazugság, mert ennek a pár sornak itt lent semmi értelme, csak derengő vibe-futamok lepötyögve, amíg szólt az aljas módon ellopott zenéd. Remélem, azért talán lelsz ebben a nem sokban némi... Valamit . Boldog Karácsonyt! ✨ Ad Notam: [  Vártalak / Tárkány Művek  ] ↻      ◁     ||     ▷       ↺ Válogatás az utca-tánc etikettjéből: Légy kedves a partnereddel. Könnyeden ajánld fel a karod a kirakat-üvegnek, kocogtasd meg a troli-ajtót - vigyázat, az ajtók csapódnak! - és ha pocsolya-fodorra lépnél, semmi baj, nevessetek egyet rajta. Megérdemlitek a könnyed kacajt, könnyedet, mint egy szombat éjszakai álom. Hiszen semmiség történt. A kezdőlépés nehéz, rá kell készülni, a beton-táncparkett ijesztő, a várakozás meg olajfoltos buborék, de ha már lépned kell - mert lépned kell -, akkor az legyen nehéz . Pukk . Hadd vis...

terem.

enyém a szoba, és annak közepe. a port más hagyta ott, tudom. felkavarom. már tüzetesen ismerem, talán csak ezt. enyém. a szövet, a homok, a hámsejt - (tudom, hogy a mienk, a mienk.) az én döntésem, hogy ezekre a szemcsékre építem magamat. döntésem, hogy saját az összes szoba, ami belőle alkotódik, és saját a meleg gyertya-világ bent. (enyém-enyém-enyém.)   nem tudom, mit választanak el a falak. nem tudom, honnan jön a lehelet, ami aztán a gyertyákat elfújja. (enyém volt? tied? a sokadik sóhaj a mienk.)