enyém a szoba, és annak közepe.
a port más hagyta ott, tudom. felkavarom.
már tüzetesen ismerem, talán csak ezt.
enyém.
a szövet, a homok, a hámsejt -
(tudom, hogy a mienk, a mienk.)
az én döntésem, hogy ezekre a szemcsékre építem magamat.
döntésem, hogy saját az összes szoba, ami belőle alkotódik, és
saját a meleg gyertya-világ bent.
(enyém-enyém-enyém.)
nem tudom, mit választanak el a falak.
nem tudom, honnan jön a lehelet, ami aztán a gyertyákat
elfújja.
(enyém volt? tied?
a sokadik sóhaj a mienk.)
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésez gyönyörű. És annyira csöndes és óvatos a lowercase betűkkel hogy hallom a tompa sóhajokat az üres szobában. És nem tudom, bízok-e benne.
Jávorom: Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis cuccot! <3 És a csodálatos kommented alapján el is könyvelem, hogy akkor az a hangulat, amit ezzel nagyjából át akartam adni, át is jött, yeay! :"3
VálaszTörléshujj ez csudajó. nagyon tetszik! még mindig nem vagyok elég művelt, hogy versekre/ről ennél többet mondjak (vagy ennek az ellenkezőjét), de van bennem ez az érzés ezzel a művel kapcsolatban, és csodállak érte, hogy odatetted.
VálaszTörlészinikornis: Nagyon köszönöm, örülök, hogy keltett benned ~ érzéseket ~ ez a kis szösszenet, ennél többet nem is igazán kívánhatna egy vers sem. :"3 (És igen, ezzel azt is akarom mondani, hogy a versolvasás és -értés és -szeretés sokkal kevésbé függ a műveltségtől, semmint attól, neked személyes mennyit tud érzelmileg adni adott mű. :"3)
VálaszTörlés