Ugrás a fő tartalomra

Macskakő-kerengő

Fanninak
Ha idetaláltál, hali. Ez lenne a "Valami keratív" része az ajándékodnak, ami technikailag hazugság, mert ennek a pár sornak itt lent semmi értelme, csak derengő vibe-futamok lepötyögve, amíg szólt az aljas módon ellopott zenéd. Remélem, azért talán lelsz ebben a nem sokban némi... Valamit.
Boldog Karácsonyt! ✨

Ad Notam:
↻      ◁     ||     ▷       ↺

Válogatás az utca-tánc etikettjéből:
  1. Légy kedves a partnereddel. Könnyeden ajánld fel a karod a kirakat-üvegnek, kocogtasd meg a troli-ajtót - vigyázat, az ajtók csapódnak! - és ha pocsolya-fodorra lépnél, semmi baj, nevessetek egyet rajta. Megérdemlitek a könnyed kacajt, könnyedet, mint egy szombat éjszakai álom. Hiszen semmiség történt.
  2. A kezdőlépés nehéz, rá kell készülni, a beton-táncparkett ijesztő, a várakozás meg olajfoltos buborék, de ha már lépned kell - mert lépned kell -, akkor az legyen nehéz. Pukk. Hadd visszhangozzon az Oktogon és rezegjen meg a villamos-sín a boldogságodtól, hangvilla-koccanás. Derűs Á. (Áh. Igen. Legyél boldog. Jó lenne, ha boldog lennél.)
  3. Táncolhatnék-ritmus a fülkagylóban. Az fontos, lépés-előnyt ad. Lehet valami limonádé-fanyar, vagy fenyő-friss. Balra csárdázik a vérkeringés, jobbra meg a Duna-ringás, és milyen furcsa, hogy egy híd-ív nem mosolyog, csak a messziről figyelt tükörképe. Csak neked mosolyog, távolról, ezt akartam mondani, díszkivilágítás-vigyor.
  4. Zebrán csak bécsi keringőt járunk, fehér csíkra esik a két-há. Csak előre megyünk. Átszambázunk. Nem gondolunk a beragadt Beatlesre, vagy az esti rétesre.
  5. Megperdülni egy lámpaoszlop tartásában szépia-színű filmszalag. Hollywoodi klisé, na. De amúgy miért ne akarnál ilyesmit tenni, rohadt jó érzés, ahogy veled peregnek a filmkockák, a klisé abszolút lehetne köz-alkalmazott.
  6. A jó táncos alapismérve: a partnerére figyel. Hadd ropja mindenki, amit tud, ott kapaszkodnak egymásba tangóban a csatakos árnyékok meg a kimért téli nap, ám erre neked nem kell figyelned, mert nézd csak: fogod a kezed. Körbe-körbe-körbe, mint gyerekként, veled fordulnak a bolyongó univerzumok. Ennyi a lényeg. Jól csinálod. Milyen kiválóan vezetsz. Csak így tovább. Lépj át minden határt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

... akarsz, akarsz-e játszani halált?

  Rekviem az elmúlásért, rekviem az emlékekért, rekviem egy halott YouTube-csatornáért. az angol verzió itt elérhető [  muzsika-válogatás  ] ↻      ◁     ||     ▷       ↺ … akarsz, akarsz-e játszani halált? Tempus narrabo. ⴵ ⴵ Te ██████ Félek ⴵ ⴵ Éjfélig, hajnali háromig, reggel kilencig hét perc számol vissza. Mennyi, de mennyi homokszem. Egyszer volt, hol nem volt, ezek ketten meg kint fekszenek a sivatagban. (És máshol is vannak, máshogy, ugyanakkor, együtt . Ez még nem lényeges, és már nem is lesz igazán az.)  Kint fekszenek a sivatagban, ahol a csillagok a legragyogóbban mutatják mesterségesen húzott mintáikat meg a közöttük húzódó semmisséget, és ahol a csontok évszázadokig (csak néhány szívdübbenés, csak néhány óra-kattogás) rejtőzhetnek nyugalomban a mélyben.  Kint fekszenek a sivatagban, és ez pontosan olyan kényelmetlen, mint amilyennek hangzik.  – Meg klisés egy kicsit. Nem teljes...

terem.

enyém a szoba, és annak közepe. a port más hagyta ott, tudom. felkavarom. már tüzetesen ismerem, talán csak ezt. enyém. a szövet, a homok, a hámsejt - (tudom, hogy a mienk, a mienk.) az én döntésem, hogy ezekre a szemcsékre építem magamat. döntésem, hogy saját az összes szoba, ami belőle alkotódik, és saját a meleg gyertya-világ bent. (enyém-enyém-enyém.)   nem tudom, mit választanak el a falak. nem tudom, honnan jön a lehelet, ami aztán a gyertyákat elfújja. (enyém volt? tied? a sokadik sóhaj a mienk.)