Szűrt-Realizm

Most, ahogy a felhők acél-élét rugdosom (a hinta jár, fel-alá) arra gondolok, milyen izom-erő van abban, hogy az istenek fent (akikben nem hiszek, tehát… ) irigykedve egy gondolatot sem fecsérelnek rám.

enyém a szoba, és annak közepe. a port más hagyta ott, tudom. felkavarom. már tüzetesen ismerem, talán csak ezt. enyém. a szövet, a homok, a hámsejt - (tudom, hogy a mienk, a mienk.) az én döntésem, hogy ezekre a szemcsékre építem magamat. döntésem, hogy saját az összes szoba, ami belőle alkotódik, és saját a meleg gyertya-világ bent. (enyém-enyém-enyém.)   nem tudom, mit választanak el a falak. nem tudom, honnan jön a lehelet, ami aztán a gyertyákat elfújja. (enyém volt? tied? a sokadik sóhaj a mienk.)

          -            .         .            .         -              . -      . -      .           ...              .          .         -                  -                                        ...    ...

Elfüggönyzött elmepalota-mélyből, Oroszlán-szívből Nemes nyelvű, holtan szóló, Szimbólumokba fércelt (úgy, Hogy régi korok árny-tintája foltot hagyott a szürke papíron), Címeres-címzetlen Levelet küldeni Egy döglött postagalambbal. Érdekes gondolat kife-lépve. Oroszrulett-logika: Lehet-e? Mered-e? Éred-e?   Lehet. Ha leengedted, eltalált ott a küszöbön. Mintha egy olajágat pecsételtél volna hozzá.

  ha ott volna az üres papír. ha így maradna. vagy. ha leírnád, és nem gondolnál arra, hogy ez már így marad. kézirat és búcsúszó nem ég el. vagy. ha elégetnéd. ha felégetnéd. ha engednéd. ha elengednéd. ha életed útjának felén azt a gigászi gordiuszi csomót kibogoznád (mert kardod, az nincs hozzá). ha megélnéd, ha megérnéd. a hegytetőről megragadnád a Napot. vagy. éjszaka van. vagy. ha elvesztenéd félúton a kifakult aranyfonalat,   és ha egyszerre csak (a labirintusban szél van) abbahagynád. és mi lenne a pillangóhatás. vagy. ha kivételesen a hurrikán törné le a lepke röpke szárnyát. vagy. ha nem létezne a lepke, vagy legalábbis nem álmodná senki azt, hogy van. vagy – és gondolható, hogy ez nem számít vagylagosnak – minden univerzumnak megvannak a maga vagy-jai . jók, rosszak, véglegesek – ki-ki maga eldönti. és ez az. ezek itt mind összeadódnak, szorozódnak, talán, ahogy manapság népszerű, egymással párhuzamba ...