ha ott volna az üres papír.
ha így maradna.
vagy.
ha leírnád, és nem gondolnál arra, hogy ez már így marad.
kézirat és búcsúszó nem ég el.
vagy.
ha elégetnéd. ha felégetnéd.
ha engednéd. ha elengednéd.
ha életed útjának felén
azt a gigászi gordiuszi csomót kibogoznád
(mert kardod, az nincs hozzá).
ha megélnéd, ha megérnéd.
a hegytetőről megragadnád a Napot.
vagy.
éjszaka van.
vagy.
ha elvesztenéd félúton a kifakult aranyfonalat,
és ha egyszerre csak
(a labirintusban szél van)
abbahagynád.
és mi lenne
a pillangóhatás.
vagy.
ha kivételesen a hurrikán törné le a lepke röpke szárnyát.
vagy.
ha nem létezne a lepke, vagy legalábbis nem álmodná senki
azt, hogy van.
vagy
– és gondolható, hogy ez nem számít vagylagosnak –
minden univerzumnak megvannak a maga vagy-jai.
jók, rosszak, véglegesek – ki-ki maga eldönti.
és ez az.
ezek itt mind összeadódnak, szorozódnak,
talán, ahogy manapság népszerű, egymással párhuzamba
csapódnak,
és összeérhetetlenségük és maradójuk kiadja
az aurea mediocritast:
hogy itt vagyok.
kiszámított egyenlet-énem előtt
ott az üres papír.
mi lenne, ha most firkálok rá egy áthatolhatatlan kacskaringót.
aztán kijutok belőle, tűzzel-vassal, ha kell.
a lepke elrepült.
nem maradt más utána,
csak némi aranypor a földön,
mint a csillagok.

Egy nagyon nehéz novella megírása után ülök itt hajnal egykor a laptopom előtt, kifacsarva, mintegy felmosó rongy és azon gondolkodom az írásod felett, hogy milyen jó, hogy ilyen csodás emberek léteznek, akik csodákat alkotnak, amivel képesek megnyugtatni engem.
VálaszTörlésCsodálatosat alkottál,egyelőre ennél jobban nem is tudom kifejezni magamat. Azt érzem, hogy megnyugtat az írásod és feltölt ebben a kimerült órában.
Köszönöm az élményt! Egy életre megőrzöm.
Ölel, Theo
Kedves Theodora: Azt hiszem, ennél többet nem is kívánhatna ennél többet egy írás sem, hát még az írója. Remélem, hogy sikerül pihenned és kipihenned magad, és elképesztően hálás vagyok, hogy megosztottad velem az érzéseid ennek az írásnak a kapcsán. És még inkább, hogy akkor valamit tudott segíteni is.
VálaszTörlés(Zárójeles megjegyzés, de fontosnak érzem, hogy technikailag ezzel a hozzászólással most teljességgel megadtad az értékét ennek az írásnak a szememben. Ezt csak olyan-tessék-lássék-ilyen-is-van jelleggel posztoltam, a műfajt amúgy nem tartom erősségemnek, de hát baj nem lehet belőle.
Így már biztos nem. Szóval nagyon szépen köszönöm neked én is, Theodora.)
Ideje végre megmondanom hogy én ehhez a műhöz 2-3 havonta visszajárok, mint kiállításlátogató, és szeretek álldogálni előtte. Ez az én kedvenc festményem a galériában - ez előtt szoktam üldögélni, valahányszor szólnak, hogy lámpaoltás van, zárni fognak. És még gyorsan megnézem aznap utoljára a képet, amin már minden festékbarázda familiáris, de a kellemes ismertségtől borzongok meg újra csak.
VálaszTörlésMajd megint jövök a galériádba, nem tudom mikor, de ha elkap a kószáló hajlam, ennél a képnél fogok megpihenni. Újból, újból.
Jávorom: Abszolút megtiszteltetés, hogy ennyiszer belopózol erre a kiállításra. Ha jegyet szednék, tőled sose kérnék, az biztos.
VálaszTörlésFőleg, hogy minden kiállított képnek, mint ez is, te adod hozzá a művészetet.
Ezt nagyon köszönöm, és várlak vissza a terembe bármikor, ha kedved szottyan.