Ugrás a fő tartalomra

ki-fogások


Azért tette,

mert hősként felülkerekedett a sötét tenger-tömegen.

Azért tette,

mert a lélegzetét visszatartotta; micsoda kivételes türelem.

Azért tette,

mert távolabb, a dübörgő nyílt vízen felbukkant a nagykapás hirtelen.

Azért tette,

mert az ő személyét pontosan egy ilyen szenzációs trófea illette meg.

Azért tette,

mert a pompás példány szikrázott a tompa fényben, mint a Sors drága kegye.

 

Jutalma.

 

Azért tette,

mert úgy csábította a hát ezüstös csillogása; flitter-pikkely.

Azért tette,

mert mikor felé meredt a természet hegyes kis tűfoga: micsoda próbatétel.

Azért tette,

mert ugyan, ki is akadt ficánkolva horogra? Ki tehet róla; hát ráharapott a kicsike.

Azért tette,

mert miért ne. A hal amúgy is csak némán tátogott (nem, nem, nem).

 

Ezért tette.

Kiérdemelte.

 

A horgász összeszedelődzködött, azzal elsuhant.

A parton hagyva hosszan vergődött a kis csuka.

Aztán megfulladt.

Megjegyzések

  1. Ez nagyon művészi módon volt barbár :D Imádom. És nagyon tetszik a szójáték a címben ^^

    VálaszTörlés
  2. ViPa: művészet és barbárság valahol egy skálán mozog hiszen, és nagyon örülök, ha tetszett! :"3

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Macskakő-kerengő

Fanninak Ha idetaláltál, hali. Ez lenne a " Valami keratív " része az ajándékodnak, ami technikailag hazugság, mert ennek a pár sornak itt lent semmi értelme, csak derengő vibe-futamok lepötyögve, amíg szólt az aljas módon ellopott zenéd. Remélem, azért talán lelsz ebben a nem sokban némi... Valamit . Boldog Karácsonyt! ✨ Ad Notam: [  Vártalak / Tárkány Művek  ] ↻      ◁     ||     ▷       ↺ Válogatás az utca-tánc etikettjéből: Légy kedves a partnereddel. Könnyeden ajánld fel a karod a kirakat-üvegnek, kocogtasd meg a troli-ajtót - vigyázat, az ajtók csapódnak! - és ha pocsolya-fodorra lépnél, semmi baj, nevessetek egyet rajta. Megérdemlitek a könnyed kacajt, könnyedet, mint egy szombat éjszakai álom. Hiszen semmiség történt. A kezdőlépés nehéz, rá kell készülni, a beton-táncparkett ijesztő, a várakozás meg olajfoltos buborék, de ha már lépned kell - mert lépned kell -, akkor az legyen nehéz . Pukk . Hadd vis...

terem.

enyém a szoba, és annak közepe. a port más hagyta ott, tudom. felkavarom. már tüzetesen ismerem, talán csak ezt. enyém. a szövet, a homok, a hámsejt - (tudom, hogy a mienk, a mienk.) az én döntésem, hogy ezekre a szemcsékre építem magamat. döntésem, hogy saját az összes szoba, ami belőle alkotódik, és saját a meleg gyertya-világ bent. (enyém-enyém-enyém.)   nem tudom, mit választanak el a falak. nem tudom, honnan jön a lehelet, ami aztán a gyertyákat elfújja. (enyém volt? tied? a sokadik sóhaj a mienk.)