Most, ahogy a felhők acél-élét rugdosom
(a hinta jár, fel-alá)
arra gondolok,
milyen izom-erő van abban,
hogy az istenek fent
(akikben nem hiszek, tehát…)
irigykedve
egy gondolatot sem fecsérelnek rám.
Rekviem az elmúlásért, rekviem az emlékekért, rekviem egy halott YouTube-csatornáért. az angol verzió itt elérhető [ muzsika-válogatás ] ↻ ◁ || ▷ ↺ … akarsz, akarsz-e játszani halált? Tempus narrabo. ⴵ ⴵ Te ██████ Félek ⴵ ⴵ Éjfélig, hajnali háromig, reggel kilencig hét perc számol vissza. Mennyi, de mennyi homokszem. Egyszer volt, hol nem volt, ezek ketten meg kint fekszenek a sivatagban. (És máshol is vannak, máshogy, ugyanakkor, együtt . Ez még nem lényeges, és már nem is lesz igazán az.) Kint fekszenek a sivatagban, ahol a csillagok a legragyogóbban mutatják mesterségesen húzott mintáikat meg a közöttük húzódó semmisséget, és ahol a csontok évszázadokig (csak néhány szívdübbenés, csak néhány óra-kattogás) rejtőzhetnek nyugalomban a mélyben. Kint fekszenek a sivatagban, és ez pontosan olyan kényelmetlen, mint amilyennek hangzik. – Meg klisés egy kicsit. Nem teljes...
hu
VálaszTörlésrövid, tömör, velős.
ezek a versek neked nagyon jól állnak. még ilyet!
Abeth: Nagyon szépen köszönöm, igyekszem! :"3
VálaszTörlés