Szűrt-Realizm

Azért tette, mert hősként felülkerekedett a sötét tenger-tömegen. Azért tette, mert a lélegzetét visszatartotta; micsoda kivételes türelem. Azért tette, mert távolabb, a dübörgő nyílt vízen felbukkant a nagykapás hirtelen. Azért tette, mert az ő személyét pontosan egy ilyen szenzációs trófea illette meg. Azért tette, mert a pompás példány szikrázott a tompa fényben, mint a Sors drága kegye.   Jutalma.   Azért tette, mert úgy csábította a hát ezüstös csillogása; flitter-pikkely. Azért tette, mert mikor felé meredt a természet hegyes kis tűfoga: micsoda próbatétel. Azért tette, mert ugyan, ki is akadt ficánkolva horogra? Ki tehet róla; hát ráharapott a kicsike. Azért tette, mert miért ne. A hal amúgy is csak némán tátogott ( nem, nem, nem ).   Ezért tette. Kiérdemelte .   A horgász összeszedelődzködött, azzal elsuhant. A parton hagyva hosszan vergődött a kis csuka. Aztán megfulladt .

Most, ahogy a felhők acél-élét rugdosom (a hinta jár, fel-alá) arra gondolok, milyen izom-erő van abban, hogy az istenek fent (akikben nem hiszek, tehát… ) irigykedve egy gondolatot sem fecsérelnek rám.

enyém a szoba, és annak közepe. a port más hagyta ott, tudom. felkavarom. már tüzetesen ismerem, talán csak ezt. enyém. a szövet, a homok, a hámsejt - (tudom, hogy a mienk, a mienk.) az én döntésem, hogy ezekre a szemcsékre építem magamat. döntésem, hogy saját az összes szoba, ami belőle alkotódik, és saját a meleg gyertya-világ bent. (enyém-enyém-enyém.)   nem tudom, mit választanak el a falak. nem tudom, honnan jön a lehelet, ami aztán a gyertyákat elfújja. (enyém volt? tied? a sokadik sóhaj a mienk.)

          -            .         .            .         -              . -      . -      .           ...              .          .         -                  -                                        ...    ...

(Szorongtam, szóval szobatársam mondott egy promptot, hogy gyorsan írjak hozzá valamit és arra figyeljek. Ehhez mérten tessék ezt olvasni, komolyan venni, amit akartok. A prompt az Over The Garden Wall című sorozat második részének aestheticjét vette alapul, és ennek végül túl sok köze nem lett hozzá.) – Kardamom! – dörögte a hang, és a faluközepen felállított ón-üstbe szórta a fűszert. Alatta vígan, gúnyosan parázslott a tűz. – Kardamom – sóhajtotta áhítatosan mindenki más, körbe-körbe csoportusulva a rituálé körül. Mindenki ismerte már a receptet, számolatlan hosszú ideje már, hogy minden ősz második holdtöltéjén meghallgatták, ahogy a csak ezen a napon felbukkanó Mester végigvette azt.  Csontzörgés és levélkrancsolás futott végig a tömegen, a selymes ősz-fuvallat mágiát sejtetett az éjszakában, és ezzel együtt a lélegzetvételek reménykedve megrekedtek.  (Megrekedtek volna, ha valamennyien vesznek levegőt. Se a csontváz-családokra, se a tök-nemzedékekre nem volt ez jellemző....

Elfüggönyzött elmepalota-mélyből, Oroszlán-szívből Nemes nyelvű, holtan szóló, Szimbólumokba fércelt (úgy, Hogy régi korok árny-tintája foltot hagyott a szürke papíron), Címeres-címzetlen Levelet küldeni Egy döglött postagalambbal. Érdekes gondolat kife-lépve. Oroszrulett-logika: Lehet-e? Mered-e? Éred-e?   Lehet. Ha leengedted, eltalált ott a küszöbön. Mintha egy olajágat pecsételtél volna hozzá.

  ha ott volna az üres papír. ha így maradna. vagy. ha leírnád, és nem gondolnál arra, hogy ez már így marad. kézirat és búcsúszó nem ég el. vagy. ha elégetnéd. ha felégetnéd. ha engednéd. ha elengednéd. ha életed útjának felén azt a gigászi gordiuszi csomót kibogoznád (mert kardod, az nincs hozzá). ha megélnéd, ha megérnéd. a hegytetőről megragadnád a Napot. vagy. éjszaka van. vagy. ha elvesztenéd félúton a kifakult aranyfonalat,   és ha egyszerre csak (a labirintusban szél van) abbahagynád. és mi lenne a pillangóhatás. vagy. ha kivételesen a hurrikán törné le a lepke röpke szárnyát. vagy. ha nem létezne a lepke, vagy legalábbis nem álmodná senki azt, hogy van. vagy – és gondolható, hogy ez nem számít vagylagosnak – minden univerzumnak megvannak a maga vagy-jai . jók, rosszak, véglegesek – ki-ki maga eldönti. és ez az. ezek itt mind összeadódnak, szorozódnak, talán, ahogy manapság népszerű, egymással párhuzamba ...