Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Macskakő-kerengő

Fanninak Ha idetaláltál, hali. Ez lenne a " Valami keratív " része az ajándékodnak, ami technikailag hazugság, mert ennek a pár sornak itt lent semmi értelme, csak derengő vibe-futamok lepötyögve, amíg szólt az aljas módon ellopott zenéd. Remélem, azért talán lelsz ebben a nem sokban némi... Valamit . Boldog Karácsonyt! ✨ Ad Notam: [  Vártalak / Tárkány Művek  ] ↻      ◁     ||     ▷       ↺ Válogatás az utca-tánc etikettjéből: Légy kedves a partnereddel. Könnyeden ajánld fel a karod a kirakat-üvegnek, kocogtasd meg a troli-ajtót - vigyázat, az ajtók csapódnak! - és ha pocsolya-fodorra lépnél, semmi baj, nevessetek egyet rajta. Megérdemlitek a könnyed kacajt, könnyedet, mint egy szombat éjszakai álom. Hiszen semmiség történt. A kezdőlépés nehéz, rá kell készülni, a beton-táncparkett ijesztő, a várakozás meg olajfoltos buborék, de ha már lépned kell - mert lépned kell -, akkor az legyen nehéz . Pukk . Hadd vis...

ki-fogások

Azért tette, mert hősként felülkerekedett a sötét tenger-tömegen. Azért tette, mert a lélegzetét visszatartotta; micsoda kivételes türelem. Azért tette, mert távolabb, a dübörgő nyílt vízen felbukkant a nagykapás hirtelen. Azért tette, mert az ő személyét pontosan egy ilyen szenzációs trófea illette meg. Azért tette, mert a pompás példány szikrázott a tompa fényben, mint a Sors drága kegye.   Jutalma.   Azért tette, mert úgy csábította a hát ezüstös csillogása; flitter-pikkely. Azért tette, mert mikor felé meredt a természet hegyes kis tűfoga: micsoda próbatétel. Azért tette, mert ugyan, ki is akadt ficánkolva horogra? Ki tehet róla; hát ráharapott a kicsike. Azért tette, mert miért ne. A hal amúgy is csak némán tátogott ( nem, nem, nem ).   Ezért tette. Kiérdemelte .   A horgász összeszedelődzködött, azzal elsuhant. A parton hagyva hosszan vergődött a kis csuka. Aztán megfulladt .

Cogito

Most, ahogy a felhők acél-élét rugdosom (a hinta jár, fel-alá) arra gondolok, milyen izom-erő van abban, hogy az istenek fent (akikben nem hiszek, tehát… ) irigykedve egy gondolatot sem fecsérelnek rám.

terem.

enyém a szoba, és annak közepe. a port más hagyta ott, tudom. felkavarom. már tüzetesen ismerem, talán csak ezt. enyém. a szövet, a homok, a hámsejt - (tudom, hogy a mienk, a mienk.) az én döntésem, hogy ezekre a szemcsékre építem magamat. döntésem, hogy saját az összes szoba, ami belőle alkotódik, és saját a meleg gyertya-világ bent. (enyém-enyém-enyém.)   nem tudom, mit választanak el a falak. nem tudom, honnan jön a lehelet, ami aztán a gyertyákat elfújja. (enyém volt? tied? a sokadik sóhaj a mienk.)

Ez a szonett nem létezik

          -            .         .            .         -              . -      . -      .           ...              .          .         -                  -                                        ...    ...

Hozzávaló: egy gyertya csonkig égve

(Szorongtam, szóval szobatársam mondott egy promptot, hogy gyorsan írjak hozzá valamit és arra figyeljek. Ehhez mérten tessék ezt olvasni, komolyan venni, amit akartok. A prompt az Over The Garden Wall című sorozat második részének aestheticjét vette alapul, és ennek végül túl sok köze nem lett hozzá.) – Kardamom! – dörögte a hang, és a faluközepen felállított ón-üstbe szórta a fűszert. Alatta vígan, gúnyosan parázslott a tűz. – Kardamom – sóhajtotta áhítatosan mindenki más, körbe-körbe csoportusulva a rituálé körül. Mindenki ismerte már a receptet, számolatlan hosszú ideje már, hogy minden ősz második holdtöltéjén meghallgatták, ahogy a csak ezen a napon felbukkanó Mester végigvette azt.  Csontzörgés és levélkrancsolás futott végig a tömegen, a selymes ősz-fuvallat mágiát sejtetett az éjszakában, és ezzel együtt a lélegzetvételek reménykedve megrekedtek.  (Megrekedtek volna, ha valamennyien vesznek levegőt. Se a csontváz-családokra, se a tök-nemzedékekre nem volt ez jellemző....

Maradtam addig

Elfüggönyzött elmepalota-mélyből, Oroszlán-szívből Nemes nyelvű, holtan szóló, Szimbólumokba fércelt (úgy, Hogy régi korok árny-tintája foltot hagyott a szürke papíron), Címeres-címzetlen Levelet küldeni Egy döglött postagalambbal. Érdekes gondolat kife-lépve. Oroszrulett-logika: Lehet-e? Mered-e? Éred-e?   Lehet. Ha leengedted, eltalált ott a küszöbön. Mintha egy olajágat pecsételtél volna hozzá.